Más, mint a felnőtteké: a gyermek hallásvizsgálat

Sokan elképzelni sem tudják, hogyan zajlik: ez a gyermek hallásvizsgálat

Bár a legtöbb felnőttnek középkorú vagy idősebb koráig nem kell hallókészülékre gondolnia, azonban a halláskárosodás nem korlátozódik az idősebb felnőttekre: a gyermekek is halláskárosodást szenvedhetnek, a koruktól függetlenül.

Minden 1000 csecsemőből nagyjából kettő-három siketen vagy olyan csecsemőkori halláskárosodással születik, amelyet újszülöttek hallásszűrése során észlelnek.

Sok gyermeknél később alakul ki a halláskárosodás valamilyen fertőzés, gyógyszeres mellékhatások, genetikai állapot vagy – egyre gyakrabban – a hangos zajok miatt.

Miben különbözik a gyermek hallásvizsgálat a felnőttől?

A hallás szűrését 1, 3, 6, 12, 24 hónapos korban, majd 3 éves és 6 éves kor között évente, ezt követően 18 éves korig kétévente kell elvégezni.  Ebben a korban a szűrés kivitelezése a védőnők feladata, amelyet felkeresése esetén lát el.

Audiológiai, fül-orr-gégészeti szakorvosi vizsgálatra általában csak akkor kerül sor, ha egy csecsemőnél, gyermeknél egy hónapon belül két egymást követő alkalommal sem sikerül kielégítő eredménnyel elvégezni a hallásszűrést, vagy felmerül a gyanú a halláscsökkenést illetően. A gyanúra okot adhat az is, ha a gyermek beilleszkedési vagy tanulmányi nehézségekkel küzd.

Ezekben az esetekben javasolt minél hamarabb felkeresni a gyermekorvost vagy fül-orr-gégészt, és beutalót kérni tőle a gyermekaudiológushoz. Ezek a hallásgondozó szakemberek a hallássérült gyermekek vizsgálatára, kezelésére és hallásállapotuk nyomon követésére specializálódtak.

Tudják a szülők, miről van szó?

A legtöbb szülő ekkor még valószínűleg csak a tisztahang audiometriát ismeri, azt, amikor egy csendeskabinban ülve kell jelezni az audiológusnak, hogy hallották-e a fejhallgatóba adott hangot. Pedig számos más vizsgálat létezik még, amelyeket különböző életkorban végezhetnek el a gyerekeken.

Az időben felismert halláscsökkenés kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy a beszédfejlődés a hallásprobléma ellenére elindulhasson. Az, hogy melyik a legmegfelelőbb gyermek hallásvizsgálat, az elsődlegesen a gyermek korától és értelmi képességétől függ. A kisgyermekek és újszülöttek hallásvizsgálata – főleg a 0-6 éves korosztály esetében, – teljes mértékben különbözik a felnőttekétől. Minél fiatalabb a gyermek, annál kevésbé alkalmazhatók a felnőtteknél használt hallásvizsgálati módszerek.

A gyermek hallásvizsgálat előzménye mindig részletes fül-orr-gégészeti vizsgálat kell, hogy legyen, amit az anamnézis (a kórelőzmény) felvétele követ. A kettő eredménye nagyban meghatározza azt, hogy milyen módszerrel vizsgáljuk meg a gyermek hallását.

Anamnézis felvétele során meg kell tudnunk, hogy

  • mikor vették észre a halláscsökkenést;
  • miből gondolja a szülő, hogy a gyermeknek halláscsökkenése van, illetve mi lehet a halláscsökkenés oka;
  • miként reagál a gyermek a mindennapi hangokra, beszédre;
  • mikor érkeztek el a gyermek fejlődésének jelentősebb mérföldkövei (pl. mikor ült fel, mikor kezdett el gügyögni, járni, az első szavakat mikor mondta ki, mikor mondta az első mondatot);
  • milyen a gyermek általános viselkedése;
  • volt-e a családban vagy a rokonságban akár szerzett, akár veleszületett hallássérülés;
  • vagy hogy egyéb fejlődési rendellenesség előfordult-e a családban,
  • esetleg történt-e valami szokatlan a terhesség során (pl. volt-e vírusfertőzés, fenn állt-e a koraszülés veszélye)?

A különböző életkorokban alkalmazandó gyermek hallásvizsgálati módszerek

0-6 hónapos kor – Reflexaudiometria

A csecsemő vizsgálata éber állapotában, még a táplálkozás előtti napszakban, édesanyja ölébe ültetve történik. Ebben a korban gyermekek számára jelentőséggel bíró hangokat használunk – pl. kanálcsörgés pohárban, vagy az édesanyának a hangja – úgy, hogy a baba nem látja a hangforrást. A reakciót a magatartás változásából mérhetjük le. A kisgyermek szemét, vagy fejét a hang irányába fordítja, pislant, mosolyog, esetleg sírva fakad, vagy ha szendergő állapotban hallja a hangot, fölébred.

Egyszerű reflexek is megfigyelhetők, mint pl. a Moro-reflex, ami egy primitív védekezési reakció formájában jelentkezik, amely során először a végtagok és a gerinc görcsösen kifeszülnek, majd ezt követően gyors átkaroló mozdulatot végez a csecsemő. Ez a reakciót gyakran sírás is kíséri.

7-10 hónapos kor – Boel teszt

A vizsgálat során játékszerek, csörgők segítségével adunk különböző hangokat. Egy hang segítségével eltereljük a gyermek figyelmét, majd egy másik hanggal próbáljuk az újabb hang felé terelni érdeklődését.

1 és 2 éves kor – Magatartás változás megfigyelésén alapuló módszerek

Ebben a korban már kvantitatívabb vizsgálatok is elvégezhetők, például a tisztahang audiomteria szabad hangtérben. A vizsgálat során valamilyen játékkal elvonjuk a gyermek figyelmét, majd bekapcsoljuk a hangot a másik oldalon. A gyermek, ha hallása megfelelő, hirtelen a hang felé fordul. A módszer hátránya, hogy mind a két fület vizsgálja, így egy fülű hallásvesztés elkerülheti a figyelmet.
A módszer továbbfejlesztett változata során két hangforrást alkalmazunk úgy, hogy a gyermek közöttük ül. A hangszóró mellett valamilyen vizuális élményt nyújtó eszköz, (ilyen lehet a televízió képernyő) látható. Így a gyermek motivációját növelhetjük azzal, hogy amikor a hangforrás felé fordul, akkor a számára érdekes képet is mutatunk a képernyőn, vagy mozgó kis játék állatka is megjelenhet a hangforrás mellett. Ezzel a vizuális megerősítéssel végzett hallásvizsgálat már egész pontos becslést adhat a gyermek hallásáról. Ha a nem vizsgált fület bedugjuk zajvédő dugóval, akkor bizonyos mértékig a két fület külön-külön is vizsgálhatjuk.

2 és 4 éves kor – Barr-féle játékaudiometria

A szűrés kivitelezése során a gyermek egy hangot hall, és a hang észlelésekor egy számára szórakoztató tevékenységet folytathat (pl. játékkockából tornyot épít, és akkor teheti a következő kockát, ha meghallotta a hangot). A vizsgálatot csendes helyen, szabad hangtérben, a gyermek egyik, majd másik fülének közelében lévő hangszóróval végezzük. Így jó közelítéssel felvehető a hallásküszöb görbe a beszédfrekvenciákon.

3-6 éves kor – Kondicionáló technikák

Három éves kor fölött a gyermekek már kondicionálhatók arra, hogy valamilyen egyszerű feladatot hajtsanak végre, ha egy hangot hallanak. Ennél a vizsgálatnál a gyermek aktív közreműködésére is szükségünk van. Mindkét fül külön vizsgálható, mivel ez a vizsgálat nem csak szabad hangtérben, hanem fejhallgatóval is elvégezhető.

Elterjedt módszere a Dix-Hallpike által bevezetett úgynevezett peep-show módszer. A gyermeknek az a feladata, hogy ha hall egy hangot, akkor nyomjon meg egy gombot. A gombnyomásra szórakoztató képsorok jelennek meg. A gyermek csak akkor látja a képet, ha valóban szólt a hang. Hasonló módon megtanítható a gyermek arra is, ha hallotta a hangot, akkor egy terepasztalon elindíthat egy vonatot. A vonat csak akkor indul el, akárhogy nyomja is a gyermek a gombot, ha valóban szólt a hang az eseményhez kapcsolódóan.

5–6 éves kortól elvégezhető a hagyományos tisztahang audiometria is,  mely kiegészíthető a stapedius reflex vizsgálatával, sőt, esetenként a kornak megfelelően kivitelezett  beszédaudiometriával is.

Ha a gyermek hallásvizsgálat eredménye az, hogy kezelésre van szükség…

A legtöbb halláskárosult gyermeknél a hallókészülék a leggyakoribb kezelési terv, de sok gyermeknek más eszközökre van szüksége a súlyos halláskárosodás kezelésére. Az elérhető halláskárosodás kezelési lehetőségei a következők:

A jó nagyothalló készülék a gyermek jövőjének záloga!

A korai hallókészülék-ellátás és a fejlesztés teremti meg a gyermek jövőjének alapjait. Ez nyit ajtót a gyermeknek a világra, ez vezet a beszédfejlődés felé, biztosítja a gyermek helyét az oktatásban és a munka világában. Így fog tudni beilleszkedni a társadalomba, és megtalálni a saját helyét a világban.

Időpontot foglalok!

A képek forrása: Unplash

Szólj hozzá