A halláscsökkenés fokozatai

A halláscsökkenés fokozatai, avagy: Mennyire súlyos a hallásromlásom?

Ha valaki valaha is kérte már arra egy zsúfolt étteremben, hogy ismételje meg, amit mondott, de ugyanaz az illető jól hallotta Önt a hazavezető csendes autóút során, akkor tudja, hogy a halláscsökkenés fokozatai különböző módon jelenhetnek meg az egyes embereknél.

A normál hallás és a súlyos hallásveszteség között széles a szakadék, amelynek partjai közt sok olyan hang található, amit az egyik ember hall, a másik pedig nem.

Leegyszerűsítve úgy mondhatjuk, hogy a halláskárosodás súlyosságát kétféleképpen mérik: milyen hangosnak kell lennie valaminek ahhoz, hogy már éppen meghalljuk, illetve melyikek azok a frekvenciák, amelyeket nehezebben hallunk meg, mint a többit (például a magasabb női hangokat összehasonlítva a a férfiak mélyebb hangjával).

Ahogy az emberek öregszenek, gyakori, hogy a magas frekvenciákon csökken a hallásuk, vagy teljesen elveszítik azt. A halláskárosodás azonban minden ember számára összetett és egyedi, és idővel változó folyamat. És mivel még az enyhe halláskárosodás is kognitív hanyatlással jár, minden halláskárosodást kezelni kell (többnyire hallókészülékkel), függetlenül az érintett személy életkorától.

A hangok erejét decibelnek nevezett egységekben mérik. Minél több hangot nem hall valaki egy bizonyos decibelszinten, annál nagyobb a halláskárosodása.

A halláscsökkenés fokozatai az alábbiak szerint oszlanak meg:

Normál hallás: nem több, mint 25 decibel halláscsökkenés

A legtöbb felnőtt normálisan hall. Ez azt jelenti, hogy képes hallani azokat a hangokat, amelyekről „elvárható”, hogy hallja őket, például a barátait, akik hozzá beszélnek, vagy a halkabb hangokat, például, ha valaki néhány méter távolságból suttogna.

Normál hallás mellett hallhatja azokat a hangokat, amelyeket bármilyen fokú halláscsökkenéssel már nem lehet hallani, például:

az emberi légzést;
a szúnyog zümmögését,
a levelek susogását a szélben.

Enyhe hallásvesztés: 26 és 40 decibel között

Az enyhe halláskárosodást nem is biztos, hogy minden érintett észreveszi. A legtöbb hangot ugyanis még mindig hallják, amit az ép hallásukkal hallottak, és további hangot képesek hallani akkor, ha közelebb kerülnek a hang forrásához vagy növelik a hangerőt.

Akinek enyhe hallásvesztése van, nem fogja hallani:

az emberek suttogását;
a hűtő zúgását,
a víz csobogását egy patakban.

Olvasson többet az enyhe hallásvesztéshez használt hallókészülékek működéséről.

Közepes hallásvesztés: 41 és 60 decibel között

A halláskárosodás ezen szintjén előfordulhat, hogy lemarad néhány olyan hangról, amelyet korábban még hallott. Még ha rákoncentrál is, csak a csendet érzékeli ott, ahol korábban még halk hangok voltak.

Ha mérsékelt halláskárosodása van, nem fogja hallani:

a csendes irodában dolgozó emberek alapzaját;
hogy esik az eső,
a kávéfőző hangjait.

Nagyfokú hallásvesztés: 61 és 80 decibel között

Néhány, közepesen súlyos vagy súlyos halláskárosodásban szenvedő embernek gondot okoz, hogy meghallja, ha a barátok és a családtagok beszédjét. Ez megnehezítheti számukra, hogy ők a társasági események részeseinek érezhessék magukat, és az a lehangoló érzés könnyen vezethet tartós depresszióhoz.

Ha közepesen súlyos vagy súlyos halláskárosodása van, nem fogja hallani:

ha az emberek normál hangerőn beszélnek;
a mosogatógép működését,
az emberek nevetését.

Súlyos halláskárosodás: 81 és 90 decibel között

A súlyos hallássérültek nagyon fontos dolgokról maradnak le, amik pedig az élet édességét adják; ilyen például barátaik vagy unokáik nevetése. Valószínűleg, hogy képesek legyenek követni a televízióban zajló eseményeket és az ott elhangzottakat, olyan szintre kell felhangosítaniuk a készüléket, ami már zavarja a többieket a szobában.

Akinek súlyos halláskárosodása van, nem fogja hallani:

az ajtócsengőt vagy a telefoncsörgést;
a közlekedés zajait,
a porszívó hangját.

Tudjon meg többet arról, hogyan működnek a hallókészülékek súlyos halláskárosodás esetén.

Hallásmaradvány: 90 és 100 decibel között

Az ilyen mértékű halláskárosodással küzdő emberek napjuk nagy részét csendben töltik, hiába veszi körül őket a világ az élet hangjaival. Előfordulhat, hogy továbbra is meghallanak nagyon hangos zajokat, például mennydörgést és tűzijátékot.

Ha súlyos halláskárosodása van, nem fogja hallani:

ha valaki kiabál;
a fűnyíró hangját,
ha motorkerékpárok közlekednek mellette.

Hogyan mérik a halláskárosodást?

A fent leírtakból kellene tehát megtippelni, hogy valakinek van-e halláskárosodása, és az mekkora mértékű? Természetesen nem!

Ne találgasson, és ne próbálja vény nélkül kapható vagy webshopokban kapható „csoda” megoldásokkal kezelni a hallásproblémáját. Ehelyett kérjen időpontot egy képzett hallásgondozó szakemberhez.

Szakemberink hallásvizsgálatok sorozatát végzik el. Az értékelés eredményét audiogramnak nevezzük, amely a teszt során hallott leghalkabb hangok grafikonja. A képen egy példa látható egy enyhe vagy közepesen súlyos, nagyfrekvenciás halláskárosodásban szenvedő személy audiogramjára. Az is jól látható, hogy a hallásküszöb nem mindig azonos az egyes fülekben.

Az eredmény és az Ön által megadott életmóddal kapcsolatos információk alapján a hallásgondozó szakember szinte mindig tud megoldást javasolni.

Ne feledje, hogy a kezeletlen halláskárosodás számos más egészségügyi probléma kialakulásának kockázatát jelenti, beleértve a depressziót, a demenciát és az Alzheimer-kórt.

Számos lehetőség kínálkozik arra, hogy újra több hangot halljon a világban, például:

hallókészülék használata;
füldugók a hallás védelmére;
különleges szolgáltatások hallássérültek számára (pl. színházakban, cirkuszban),
Cochleáris implantátumok (súlyos és mély halláskárosodás vagy a kimondott szavak megértésének gyenge képessége esetén).