Hirtelen hallásvesztés

Hirtelen hallásvesztés: ássunk a dolgok mélyére!

Képzeljük el, milyen lenne, ha egy reggel arra ébrednénk, hogy nem hallunk az egyik fülünkre? Tudnánk, hogy mi ilyenkor a teendő? Tudnánk, hogy ez a hirtelen hallásvesztés? Elindulnánk az orvoshoz? Sajnos, sokunk számára ezen kérdésekre a válasz a NEM volna.

Évente minden 5000-ből 1 felnőtt esetében mutatható ki hirtelen fellépő hallásvesztés. Amit más néven a hallás idiopatikus hirtelen elvesztésének is szokás nevezni, vagy az angol nyelvű kifejezés rövidítését használva egyszerűen csak SSHL-nek.

A hirtelen hallásvesztés pár nap leforgása vagy akár egy pillanat alatt is kialakulhat. Sokunk első reakciója az, hogy ezt csakis allergia válthatta ki, esetleg a túlzott fülzsír mennyisége vagy arcüreggyulladás okozza. Emiatt is döntenek inkább úgy a legtöbben, hogy el sem mennek kivizsgálásra. De valamit nem árt tudni: A hirtelen fellépő hallásvesztés azonnali kivizsgálásra szorul, és a megfelelő kezelés akár a hallást is megmentheti!

De honnan tudhatjuk, hogy a hallásvesztés oka az SSHL?

A hirtelen hallásvesztés nem mindig jelentkezik ugyanolyan formában. Sok esetben az emberek az ébredést követően csak azt veszik észre, hogy valahogy máshogy hallanak. Mások nem is vesznek észre semmilyen különbséget, egészen addig, amíg a telefont az érintett fülükhöz nem emelik és sikertelenül próbálják megérteni, ami ott elhangzik. Sok esetben az SSHL-t egy jól észrevehető „pukkanás” előzi meg, ami igen aggasztó lehet. Ezt követően – ahogyan már többen beszámoltak erről – az adott fülben valamiféle telítettséget éreztek, vagy csak azt, hogy valami furcsa dolog történik fejüknek azon oldalán, amit akár fülzúgással vagy szédüléssel is magyarázható.

A hirtelen hallásvesztés néhány szempontból különbözik a más típusú halláskárosodástól. Gyorsan alakul ki, és gyakran ismeretlen eredetű, vagyis kialakulásának oka általában nem azonosítható. Ami azt illeti, konkrét ok csak a diagnosztizált esetek 10-15%-ban derül ki. Íme néhány, a lehetséges okok közül:

tumorok (pl.akusztikus neuróma)
neurológiai betegségek vagy rendellenességek (pl. sclerosis multiplex)
bakteriális fertőzések
fejsérülés vagy trauma
a belső fül betegségei (pl. Meniére-betegség)
autoimmun betegségek (pl. rheumatoid arthritis)
ototoxikus gyógyszerek
keringési problémák (pl. érgyulladás)

Az egyik leggyakoribb elmélet azonban az, hogy a hallóideg vírusos fertőzése váltja ki az hirtelen hallásvesztést. Vagyis az érintett idegben kialakult duzzanat okozhatja, ami egyszerűen elzárja a szűk, csontos fülhöz vezető csatornát (3 félkörös ívjárat). Amennyiben ez az állapot túl sokáig áll fenn, akkor az ideg elhal. Ezért is olyan fontos az azonnali kezelés!

Igen rövid idő áll a rendelkezésünkre, amíg a hallás még menthető.

10-ből 9 esetben az SSHL csak az egyik oldalt érinti, ami azt jelenti, hogy a hallásvesztés csak az egyik fülben van jelen. Ahogyan fent már írtuk is, a statisztika szerint ez a tünet 5000 emberből egyet érint minden évben. Valójában ez a szám jóval magasabb lehet, azon eseteknek köszönhetően, melyeket nem kerülnek nyilvántartásba, illetve egyáltalán nem diagnosztizáltak. A tapasztalat az, hogy férfiak és nők egyaránt érintettek, és az első előfordulás átlagosan a 40-es – 50-es éveik közepén következik be.

Mi tegyek, ha arra gyanakszom, hogy hirtelen hallásvesztésem van?

Az első és legfontosabb tennivaló egy időpontot egyeztetése az audiológussal. Az audiológus a felmérést legnagyobb valószínűséggel egy gyors és fájdalommentes tisztahang audiometria vizsgálat elvégzésével kezd majd azért, hogy kiszűrje az esetleges hallásvesztést.

A vizsgálat két dolog között képes különbséget tenni: az egyik, hogy a hang képes-e eljutni a fülhöz, a másik pedig az, hogy a fül képes-e képes feldolgozni a beérkező hangot. A vizsgálat emellett még képes meghatározni az esetleges hallásvesztés decibelben (dB) meghatározott értékeit is.

Az eredmények alapján akkor állapítható meg hirtelen hallásvesztés, amikor 3 kapcsolódó frekvencián is 30dB-es hallásveszteség mérhető. Ebben az eseteben további vizsgálatokat kell elvégezni annak érdekében, hogy a kiváltó okot is meg tudják határozni. Ilyen vizsgálatok lehetnek például a vérvizsgálat, az MRI, vagy az egyensúlyvizsgálat.

Bár az SSHL-re irányuló kezelések száma továbbra is igen korlátozott, azok mégis nagyon fontosak, mivel azoknak, akik megkapják a megfelelő kezelést 85%-a teljesen, vagy részlegesen, de helyreállítható a hallása.

Azt is fontos megjegyezni, hogy azok közül, akiknél SSHL-t diagnosztizálnak, minden második teljesen vagy akár csak részlegesen, de spontán módon felgyógyul 1-2 héten belül.

Akkor mégis miért kell az azonnali kezelés?

Tapasztalatok szerint, ha 2-4 héten belül nem vizsgáltatjuk ki a hirtelen hallásvesztést, akkor az már nagy valószínűséggel maradandó, és visszafordíthatatlanná válik azokban az esetekben, ahol a spontán gyógyulás nem indul el.

Ha azt tapasztalja, hogy a hallása hirtelen elromlott, semmiképpen ne legyintsen rá, ne hagyja figyelmen kívül, azt remélve, hogy majd csak elmúlik ez az állapot! Inkább azonnal keresse fel hallásgondozóját, hiszen ez a döntése talán mindent megváltoztathat.