Nagyon kifejező jeltolmács a koronavírusról

Az új koronavírus járvány kezdete előtt nem sok ember ismerte az amerikai jeltolmács, a Dél Maine-i Egyetem professzora, Dr. Regan Thibodeau nevét. A mindennapos sajtótájékoztatók kezdete óta azonban, amelyeken a maga is siket Thibodeau jeltolmácsként továbbítja Dr. Nirav Shah, a Maine-i Járványügyi Központ vezetőjének szavait a koronavírus állásáról az állami siketek közösségének, már egyáltalán nem számít ismeretlennek. Kifejező arckifejezései és dinamikus testbeszéde, melyek a jelnyelvben mind jelentést közvetítenek, a 41 éves Windham-i professzornőt az egyébként sötét történet fényes csillagává emelték.

A közösségi médiában vita alakult ki arról, hogy Thibodeau tolmácsolása túlontúl erőteljes – vagy egyenesen zavaró-e. Thibodeau, aki siketen született, és az amerikai jelnyelv, az ASL (American Sign Language) natív használója, jól kezeli a kritikákat.

„Elhiszem, hogy néhány ember számára zavaró, amit csinálok, mivel ez egy olyan nyelv, amit ők nem ismernek és nem értenek”

Abban bízik, hogy a nyilvánosság megszokja majd a jeltolmácsolást, mint ahogy 15 évvel ezelőtt Massachusetts-ben is történt, amikor az állam a sajtótájékoztatókon alkalmazni kezdett egy Hitelesített Jeltolmácsot – egy ASL tolmácsot, aki maga is siket, nem hall. „Idővel ez lett az új átlagos” – mondja.

A Maine-i sajtótájékoztatókon két halló jeltolmács figyeli Shah és a többi állami tisztviselő mondandóját. Ők ezt lejelelik Thibodeau-nak, aki gyorsan kitalálja, hogyan tudja az üzenetet a legérthetőbben továbbadni azoknak az embereknek, akik csak az ASL-t értik. Arcának kifejezőkészsége, testbeszéde és kezeinek mozgása mind részei a tolmácsolás folyamatának. Hallókészüléket használ, de ezzel csak azt érzékeli, amikor a beszéd elhallgat vagy újra indul.

A professzornő nagyon kifejezően használja a testbeszéd és a mimika teljes eszköztárát

Jelnyelv és testbeszéd

„Az ASL-ben alkalmazott mimika nem csak érzelmeket vagy hangulatot jelent – azt is megmutatja, hogy egy-egy kifejezés kérdés vagy kijelentés.”

Az ASL-ben a térbeli elhelyezkedés is információval bír, magyarázza a professzornő. Például, amikor Shah arról beszél, hogy hamarosan érkezik egy új szállítmány védőeszköz, akkor ezt a tolmács jövő időben mondja el, ennek a kifejezésére a maga előtt levő teret használja. Amikor a Járványügyi Központ vezetője múlt heti adatokat közöl, Thibodeau a maga mögött levő teret használja a tolmácsolás során. Még ha ez egy kicsit szokatlannak is tűnik azoknak, akik nem beszélik az ASL-t, nagyon is jól értelmezhető azoknak, akik viszont igen.

Hitelesített Jeltolmácsként a munkám azoknak elérése, akik egyáltalán nem képesek hallani az angol szöveget” mondja. „Ők a natív ASL használók – az ő anyanyelvük az ASL, nem az angol. Különben mi értelme lenne olyan jeltolmácsot alkalmazni, aki azoknak tolmácsol, akik amúgy is hallhatják az angol szöveget?”

A múltban sokkal gyakoribb volt halló jeltolmácsok alkalmazása, de ennek lehetnek hátrányai is, mondja Thibodeau. Sok halló jeltolmács csak akkor kezdi el igazán használni az arcát (azaz a mimikát), mint tolmácsolási eszközt, amikor elkezdenek a jeltolmácsolással foglalkozni. Így ők nem is tanulták meg azt a módszert, amellyel az arckifejezések a nyelvtant, és még olyan sok minden mást is jeleznek.

„A halló jeltolmácsok gyakran kisebb, visszafogottabb jelekkel és mozdulatokkal tolmácsolnak – de ez gyorsan monotonná válik, olyan, mintha valaki dünnyögne.”

A Maine-i Járványügyi Központ igazgatója, Dr. Nirav Shah az elismert siket jeltolmács, az Amerikai Jelnyelvet használó Regan Thibodeau mellett áll az Augusta-ban tartott sajtótájékoztatón.

Nagy segítség a siketeknek

Senki sem vetheti Thibodeau-t szemére, hogy unalmas lenne vagy dünnyögne. Sőt, a siket közösség egyes tagjai, vagy azok hozzátartozói fel is vették vele a kapcsolatot, hogy megköszönjék munkáját. Ezt tette Terri Milligan of Gray is, aki látta, milyen hasznos Thibodeau fordítása felnőtt fiának, aki siket, és enyhe kognitív károsodással is együtt kell élnie.

„Rendkívüli dolog ez a siket tolmácsolás” mondja Milligan. Az olyanoknak, mint amilyen a fiam is, egy halló jeltolmács nem tudná a teljes történetet közvetíteni. A fiam nézi Thibodeau-t, és így megérti a teljes történetet. És ez nagyon segít a szorongását leküzdeni. Nagyobb biztonságban érzi magát attól, hogy megkaphatja az összes információt, ráadásul minden nap.”

Milligan tisztában van azzal is, hogy a sajtótájékoztatókat követő embereket meghökkentették Thibodeau mimikája és testbeszéde. „Amit Thibodeau csinál, az pontosan az, amit egy siket elvár, és amire szüksége van a teljes üzenet megértéséhez. És erre a jelenlegi helyzetben különösen nagy szükségük van.” mondja.

Lány a szomszédból

Thibodeau magára úgy tekint, mint „egy lány a szomszédból”, akit egyedülálló édesapja nevelt, aki mindent megtett, hogy lányának biztosítson mindent, amire szüksége van. 1984-ben ő volt az első apa, aki az államban elnyerte a teljes gyermekfelügyelet jogát, és lánya egyértelműen örökölte ezt a harcos szellemet. Thibodeau egész életét feltette a kommunikáció támogatására és arra, hogy másokat segítsen a jogaikért való küzdelemben. Úttörővé vált. 2019-ben, amikor megvédte közpolitikai doktori címét a Dél-Maine-i Egyetemen, ő lett az első siket, aki eljutott eddig a fokozatig. Végig hajtotta őt a bizonyítás kényszere, hogy megmutassa, siketséggel is el lehet érni, amit az ember igazán akar. Jami Grendell-hez, egy halló emberhez ment férjhez, akivel az ASL jelnyelvet használják a kommunikációra. Két gyermekük van – a tíz éves Sawyre és a 13 éves Averi. Ők CODA-k (Children Of Deaf Adults, azaz siket felnőttek gyermekei).

„Ez alapvetően azt jelenti, hogy kettős kultúrájú gyermekek. Csak a CODA-k tudják, milyen nehéz felhívni siket édesanyjuk figyelmét arra, hogy éppen véreznek.” mesél nevetve az egyébként nehéz helyzetekről.

Thibodeau szeret túrázni, kerékpározni, festeni és börleszk – helyzetkomikumokra épülő – előadásokra járni, hogy jelenlétével támogassa férjét, aki egy ilyen társulatnak a tagja. Lelkes rajongója a karaoke énekeseknek is. „Ez nagyon szórakoztató számomra, mert jobban értem, és kockázat vagy a következmények nélkül lehetek kreatív.” mondja. Ez a kreativitás kiviláglik abban a videójában is, amit tavaly ősszel készített, „Lip Sync – tátogás és playback szociológiai kísérlet” címmel. Ebben a videóban egy Melissa Etheridge dalt jeltolmácsol, miközben úgy tesz, mintha gitározna. Három különálló ablakban három különböző jelnyelvben tolmácsol, megmutatva egy „előadó jeltolmács”-változatot, egy „normál jeltolmács”-változatot és egy „unalmas jeltolmács”-változatot is, mely utóbbit szerinte nagyon sok jeltolmács alkalmaz.

„Nagyon nehéz volt” meséli a saját lip sync teljesítményéről, melyet kitartóan gyakorolt. „Meg kellett jegyeznem az ütemeket.”

És igen, az olyan siketek, mint a 27 éves, Millinocket-ben élő Bryer McDougall és a 24 éves, Old Town-i lakos, Konner Looney számára Thibodeau jeltolmács munkája ez alatt a világméretű krízis alatt nagyon sokat számít. „Rendkívül fontos, hogy nem halló jeltolmács közvetít számunkra” mondja McDougall. „Környezetemben egyedül vagyok siket, szóval senkivel nem tudok információkat megosztani, senkitől nem tudok itt információkat szerezni. Láttam Regant jeltolmácsolni, így meg tudom szerezni mindazt az információt, amire szükségem van, és elmondhatatlanul hálás vagyok ezért.”

A Thibodeau által közvetített információk nem egyszerűen fontosak, hanem létfontosságúak, mondja a nem-hagyományos kommunikációs szakemberként tevékenykedő Looney. „Thibodeau lehetővé teszi minden siket ember számára Maine államban, hogy elegendő információhoz jusson a koronavírus-helyzetről. Nagyon sokan mondják azt, mennyire túljátssza a testbeszédét és mimikáját, de igazából szerintem egyáltalán nem azt csinálja. Hanem egyszerűen tökéletesen alkalmazza az SL nyelvtant.”

Looney egyáltalán nem megértő az ilyen álláspontot képviselő emberekkel. „Mindig másodrendűnek tekintenek, már ha egyáltalán észrevesznek minket. Nemzeti krízist élünk, és Thibodeau biztosítja, hogy a siket emberek is képben legyenek az eseményekkel.”

Forrás: Bangor Daily News

Szólj hozzá